Mivel unalmas óra valák, írtam egy verset, amit azon lánynak írok, aki remélem ráismer majd magára. Kezdjük is netán:

Hejjj te kedves kis csinos kislány
a szemedbe nézve csupán egy talány
sokat fordulok imáimban hozzád,
esténként pizsamában s kádban gondolák rád,
ha valamikor írsz énnekem
összeszorul énem-lelkem
mit tegyek, hogy felfigyelj rám?
növesszek még szakállt netán?
már így is milyen szőrös vagyok,
úgy csúfolnak: nézd egy majom.
Sokat imázok én emiatt,
keresem-nyelem a szavakat.
NŐT AKAROK nem tagadom,
szétté ez a kívánalom.
Ember vagyok, férfi állat,
ha nem hállsz velem, hát elemészt a bánat,
szeretem a női nemet,
főleg ha nem mond nékem nemet,
van hogy izzadt, s büdös vagyok,
de szeretlek ám téged nagyon
igérem majd lábat mosok,
vécén is majd rólad álmodok,
ne tagadd meg szerelmemet,
ragadd meg hát vesszejemet!

Várom a választ, te kedves angyal,
tiéd leszek szívvel s aggyal.

K.L.